Hát büszke nem vagyok az alkotásomra (háttal meg nem kezdünk mondatot :) Nem először fordul elő, hogy a házzal szemben levő kantinban akkora a sor, amit én nem is akarok és nem is bírok végigállni. Hiába főznek jól, hiába adnak normális adagot normális áron (értsd: nem fáj kidobni a maradékot), marha rossz a munkaszervezésük. Hiányzik egy fél ember, így néha van, hogy percekig senki nem ül a kasszánál, közben a sor persze felhalmozódik, amitől kiszolgálni sem tudnak, néha meg a pénztárban ülő hiányzik a kiszolgálók közül, és akkor azért nem haladunk. Persze lemondhatnék már arról, hogy minden rosszul működő munkafolyamatot meg akarjak javítani, de ez a szakmám. Mindenesetre ma lementem a kis dobozkáimmal felszerelve, benéztem, majd kifordultam onnan. Ez még mindig a jobbik eset, a múltkor egy nap háromszor is bepróbálkoztam, a végén majd' éhen halva, viszont már a másodiknál sírva fakadtam, pedig az nagyon nem jellemző rám. A múltkor végül porból készült krumplipüré lett az ebéd, most a kamraszekrényben néztem inkább körül.
Hozzávalók:
- 1 doboz olajos tonhalkonzerv
- 2 szál újhagyma
- 1 teáskanálnyi kapribogyó
- 1 dl tejszín
- reszelt sajt
- fussili